Pestre utazom, Szegedről Budapestre, az Intercityn, közben egy másik - Pestről Budapestre - utazásról olvasok. Lányomnak viszem fel, kérésére, Ágai Adolf (Porzó) könyvét, ezt: UTAZÁS PESTRŐL_BUDAPESTRE 1843-1907 (rajzok és emlékek a magyar főváros utolsó 65 esztendejéből.) A kezdeti időpont pont 100 évvel előbbi, hogy megszülettem, a záró év, 1907 pedig pont apám születésének éve. (aki egyébként Budapesten is született.)(anyukám meg a következő évben)
Az út kb. 2 és fél óra, de a könyvet olvasva észre sem veszem az idő múlását, ami nem elegendő az egész könyv elolvasására, a teljes út megtételére Pestről Budapestre, 1843-1907. Előbb érek fel Budapestre (immár), majd Pestről Budára... pont azon a Margit hídon, amiről nem rég olvashattam a könyvben, még a vonaton a Hidak c. fejezetben: "A Margit-hídnak -mely élénken emlékeztet a Pont d'Ienára, csakhogy amannál jóval nagyobb -ennek a mi második hidunknak még nincs múltja." Most viszont úgy tűnik,csak az van neki. A villamosból kinézve ijesztő a látvány, jobbról már az alacsony korlát is le van szedve, és a beton is a hid tetejéről, furkálják most is, alatta fémkolosszusok... valamikorra tán meg is újul a híd, de addig jobb ki se nézni rá a villamosablakon... ezt Ágai se dicséri, azt mondja rá..
"bár 38 évvel fiatalabb az elsőnél - ez a Lánchid! - szépségében nem vetélkedhetik vele."..."igazi karaktere nincs."
Pedig Ágai általában rajong Budapestért, mindenért ami benne van!
Ezt irja 1907-ben (apám születésének évében), az előszóban:
"Kevesen élnek már azok közül, akik velem együtt szemlélő tanui volak annak a csodálatraméltó átváltozásnak és haladásnak, mely Budapestünket Európa legszebb és legrendezettebb fővárosai sorába emelte. De tanulságára szolgálhat e könyvem azoknak is, akik egy későbbi kornak szülöttei; megértvén e lapokból a bámulatos gyarapodásnak útját, melyen dicstelen kicsi s német városból vált ez az országnak fényes, magyar székes fővárosává.
Isten szerezze, hogy ennél is nagyobb fényre, belső gazdagodásra s külső diszre derüljön"
Vajon ma, több mint 100 évvel később mit mondhatna?
És "mondhatná-e az idegen" :míly kellemes, míly európai s míly magyar ez a Budapest!"