Bálint napi irodalmi felolvasás hagyományát újjáélesztő esemény színhelye volt a Grandcafe 12-én. (persze Bálint nap 14-én van, és a felolvasásnak tematikailag nem is volt sok köze, mondhatni semmi, direkte, a szerelmesek napjához, csupán ahhoz az irodalmi hagyományhoz, ami ki tudja, miért ehhez a naphoz kötődött, a szegedi egyetemen, a Pompei folyóiratat köré)

Tavaly már volt egy hasonló felélesztő kezdeményezés, Cocteau A költő vére c. filmjéhez kapcsolódva, most Fenyvesi Ottó, ill a Délvidék volt némi közös szál, ami a sokféle, sokszinű velolvasásolat összekötötte.

Lányom (már tavaly is s) most is résztvevője a felolvasásnak (talán azért is, mert majdnem 3 hót töltött" a határon túli délvidéken, Újvidéken, s erre az ihletésre, az ottani sajátos élmények hatására írta tárcáját, amit itt felolvasott.

Fenyvesi Ottó kollázsaival is szerepelt , amit a háttérként a filmvetitővászonra várázsoltak fe.

Sokszínű, sokféle és hangulatos volt a felolvasások  sora. S engem végig lekötött.(pedig több mint 3 órahosszat tartott...)

Régebben egyérteműen azt mondtam volna, inkább elolvasok én magam egy szöveget, semmint meghallgassam, jóllehet az irója előadásában, - ami mégis csak valami pluszt kell, hogy hozzátegyen a szöveghez. Most - nem is föltétlen emiatt - lehet, hogy lustaságból, de  szívesebben adom át magam a felolvasás passzívabb élvezetének, mint ahogy -lehet hogy rossz a párhuzam, de észrevettem, egy ideje szivesebben nézem a  táncos előadásokat, mint valaha, amikor talán magam is inkább tudtam táncolni. Most ehelyett is nézem gyönyörködve mások táncát(?).  De olvasni azért még inkább tudok, mint táncolni!:)