Tegnap "beköltöztem" a Szépművészeti Múzeumba, legalábbis órákra; majdnem az egész nyitvatartási idő tartamára bent rekedtem, persze önszántamból, bár nem igy teveztem

igaz , egyszerre két kiállítást is beprogramoztam: KLIMT és BOTERO

 Akarván az időrendhez alkalmazkodni, nomeg remélve, hogy Botero fura , monumentálissá felfújt , bumfordi figurái felvidítanak - ezért ezt hagytam a végére

csakhogy fordítva lett: Klimt és szecesszós "társai" vidítottak fel azzal a sok gyönyörűséges alkotással (főleg rajzzal), amit létrehoztak a művészet szabad megújitásaként, még jóval az én születésem előtt

Úgy hogy kedves Babits Mihály, az esti kérdéséből vett kiragadott  részletre: "ez az sok szépség mind mirevaló?" - azt tudom válaszolni (az itt látható művészeti alkotásokra vonatkoztatva:  "csupa szépség közt és gyönyörben járván");
), hogy ezek! arra, hogy most is gyönyörködhessünk bennük, és elgondolkodhassunk , előttük, megilletődötten és maghatódottan, netán elvarázsolva, hogy mit is jelent : élni.... (s netán halni), egyszóval embernek lenni... érző és gondokodó embernek...

(céljuk egyébként is az emberek tanitása, életük igaz művészet általi megújítása volt!

node milyen más erről olvasni, mint látni az eredetiket

mert a legjobb repro se tudja visszaadni azt

megvettem a katalógust, ki is bontottam még a vonatban hazafelé, hogy újra felidézzem az éményt, de valóban a katalógus reproképei is csak a "felidézésre" alkalmasak:

azt hiszem, vissza is térek... hamarosan, lányommal. (Mig az Aranylovast (az élet küzdelem)nem szállitják vissza Japánba...) - de az Egy élet-et meg  Az élet angyalát is eredeti szineiben kell látni! de még a rajzokat is...