ez a régi noteszlap hányódik itt az iróasztalomon... a múltból került ide, de hogy ? -emlékszem a noteszra, bordó volt a boritója szine és a sima betétlapjai úgy voltak összeállitva, hogy már használat közben szétesett.... (egy egyetemi csoportársamtól kaptam a noteszt, azt hiszem, de már egy-két évvel az egyetem befejezése után... ifjú,  gimn. tanárként... akkori, legújabb költészet iránti érdeklődésem lenyomata is ez a lap... azt hiszem, Petri György  Magyarázatok M. számára c. kötetéből irtam ki (1971!)...  (sajnos nem az én soraim, de mindennel azonosulni tudtam, "helyettem is  irták",  - az enyémekkel egyező gondolatokként kerültek feljegyzére - belső használatra ez a "belső beszéd"....

Petri György ekkor volt kezdő költő, már múlt idő... (pedig egy évben születtünk, 1943-ban) - de micsoda kifejezője volt a mi jelenkorunknak!  ami már szintén múlt s igy most annak hiteles, tényleg "dokumentativ" megidézője , felidézője - ez a metaforikus, bizonytalan, átmeneti , provizorikus, ideiglenes életérzés,  - ez a kaotikusság, szétforgácsoltság, ez a bizonytalanság, 

ez a "bizonytalan minden "életérzése...

ami igen, jobb volt! sok mostani rossz bizonyosságnál, mert abból a bizonytalanságból még bármi lehetett volna - és a rokonérzések megtalálása, egymásban - a metaforák mélyén - a közös otthontalanságban mégiscsak egy megnyugtató otthonosságérzést is tudott adni, ha szigetszerűen is, egy noteszlapon is, ami itt és most  üzen a mának, a tegnapból. (talán azoknak is , akik nem élték a mi - Petrivel közös korunkat - és talán nem eléggé pontosakat gondolnak róla... azaz túl pontosat, (árnyalatlanul elitélőt),  ahhoz képest, amennyire "bizonytalan volt minden " - metaforaként, helyzetünkre...