a meghivó mottója:
"ÉLETÜKET KIOLTOTTA A GYŰLÖLET /EMLÉKÜKET MEGŐRZI A SZERETET/A SZERETET FÖLÖTTE ÁLL A GYŰLÖLETNEK"
a szegedi és környéki zsidóság deportálásának 67. évfordulójáról, munkaszolgálatosok, deportáltak kegyetlen és értelmetlen halálba küldéséről, elpusztításáról megemlékezésre szeretettel várjuk a szegedieket és a városunkból elszármazottakat, szeretett városunk gyászunkban velünk érző polgárait.
10-től a hajdani szegedi téglagyári gettó bejáratánál álló emlékoszlopnál (oda nem jutottam el, pedig minket anyukámmal együtt, onnan deportáltak, - munkaszolgálatban elpusztított apám emléke pedig nincs helyhez kötve - az teljesen tértelen - s időtlen! ) 11-től a zsinagógában volt gyászistentisztelet, arra már igen... ahova belépve egyből, a mottóval egybehangzóan, a SZERESD FELEBARÁTODAT MINT TENMAGADAT feliratra szegeződik a tekintetem , mint mindig;
a felirat sokkal több mint 67 éve áll itt, 100-nál is több, amióta a zsinagóga áll... de a bibliából még régebbről ismerjük, többezer éve! ismert a tanitás, a legfőbb tanitás... (hiába...? nem volt sok foganatja?!...)
pedig, valóban, csakis a szeretet lehet megoldás! nem tehetünk mást...
a mai szép, csendes, méltóságteljes megemlékezéseknek is ez volt a főmotivuma
Dr Ledniczky András, a hitközség elnöke nyitotta meg az emlékezést - rosszul lehetett beállítva a mikrofon, és visszhangzott is a terem, igy csak foszlányokat hallottam, Konrád György idézetet, egy velem egy idős orvosprofesszor (egyetemről még ismertem)- versét a zsidóság (mások miatt, külső fenyegetettségek miatti) mély és fájdalmas kérdéseiről, közben kis történelmi visszatekintést. Ha nem is hallunk tisztán minden szót, akkor is nagyon is tudjuk, érezzük, magunk is, hogy miről lehet szó.
...(megkérdezi a mellettem ülő néni, hogy : Ti hol voltatok? - ő se hallja jól a szónokot, de egymást igen: "Ti hol voltatok? - Teheresienstadtban - Mi is...) Sorsközösség kapcsol össze... (akár tud(t)unk róla, akár nem...)
Aztán megjavul a hangositás, és teljesen tisztán lehet érteni, hogy Dr Solymos László alpolgármester emlékezvén a holokauszt szegedi áldozataira, a megnemszületettekkel fájdalmasan végtelenre bővithető névsorról beszél, a felmérhetetlen veszteségről... s a város nevében emlékezik az áldozatokra, a közös veszteségre... Arról beszél, hogy a kerszténység nevében elkövetett de a kereszténységgel összeegyeztethetetlen, s hogy nincs mentség, és magyarázat a történtekre... (meg arról is, hogy érthetetlen, hogy Gömbös Gyula még mindig Szeged diszpolgára...)
Dr Kozma Gábor, a Hittudományi Főiskola rektora azt mondja hogy "idősebb testvérei" szíves hivására jött - s katolikus keresztényként nem múló fájdalommal emlékszik a holokauszt zsidó áldozataira. Ő is arról beszél - Hamvas püspök korabeli de kicsit megkésett beszédét felidézve, " - elhomályosult az emberek értelme", s hogy a kereszténységgel össze nem egyeztethető amit a zsidókkal tettek - mert "szeretet és irgalom nélkül nincs kereszténység" - de ekkor már nem lehetett volna megállitani az eseményeket, már elvitték a zsidókat a megsemmisítő táborok felé... - "Valamennyiünk tragédiája, a nemzsidóké is, Európáé, és az egész emberiségé..."- mondta a katolikus keresztény rektor, utalva arra is, hogy tudományosan is együttműködnek, közös kutatásaikkal, konferenciákkal, tanításokkal...zsidó intézményekkel és rabbikkal.
Markovits Zsolt rabbink is azt hangsúlyozta ami összeköt (s nem ami elválaszt), és a szeretetet és a békességet. A heti szakaszból idézett Áron vesszejéről, ami kivirágzott, és mandulát érlelt. (4Móz 17,23)
az emléktábla előtt elmondták a Kadist , 
és koszorút helyezett el a hitközség is és a város önkormányzata is...
az emléktáblán sok-sok név, de apámé nincs ott, az a makói ortodox zsinagóga udvari falán kopik, a többi makói áldozat nevével (a neológ zsinagógát még 1965-ben lebontották)...
a rabbi örök nyugalmat kivánt azoknak, akiknek sirját felkeresni nem tudjuk...
és megköszönve a jelenléteket, külön jó hazautat kivánt a nemszegedieknek
de én még maradtam, az ünnepség után bementem a Löw emlékszobába, s ott ezt a -nagyon ideillő- feliratot találtam, az egyik tárlóban:
