kicsit makóinak is számitó Lator László legújabb könyvének bemutatójáról csak 2 percet kések. de már csak leghátul, pótsorban, kapok egy helyet. mindenképp jó, hogy ennyien vagyunk, legalább nem fázom tovább ebben a távfűtetlenségben. (épp délután vettem otthonra egy hősugárzót, de) itt most nem lehet fázni, semmiképp, legalább is, amig tart a teltházas azaz - könyvtáras beszélgetés és felolvasás a könyvből, könyvről...
"A megmaradt világ" rendhagyó könyv, emlékezéseket tartalmaz, de nem önéletirás, inkább csapongó idejű esszé, költői magyarázat a versekhez, mi ment belőlük beléjük az élet valóságanyagából és hogyan... hagyományos értelemben véve "műfajtalan". (De jó! ez kell nekem.) Mivel csak az emlékezetére hagyatkozhatott irója (napló híján), az emlékezés sajátosságának megfelelően, szeszélyes, mire emlékezik. És a legfontosabb válogató tényező, hogy az életanyagból mi épül be és hogy a költészetbe. Hogy hogyan és miből születhetik a vers. Nem könnyű olvasmány - mondja irója. Inkább esszészerű, önelemzés. (van úgy hogy 20 év esménye is belefér egy mondatba)
Részleteket hallgathatunk a műböl. Gertzanits Nikoletta olvas fel. Majd egy általa választott Lator verset, - az íróval beszélgető Domokos László előzetes felkérésére - amit -ahogy mondja- épp az akkori lelkiállapotának megfelelően választott, mert akkor épp arra rezonált. Egy (épp nekem is szóló) mondatot én is megjegyeztem belőle:
"Tudom, hogy sokkal boldogabb, ha együgyűbb lehetnék." ("Add nekem gyöngeségedet.")
----
Sikerül a kapós , sikeres könyvhöz hozzájutni... lehet dedikáltatni....
és aztán az olvasás....
2011. október 15
