a literán találtam ezt a mottót, a változó s folyton, kéretlen is előreugró hirdetések közt, jött elém:

AZ VAGY, AMIT OLVASOL, l

miután elolvastam  a "hét versét": Somlyó Zoltántól a Hajnali imádságot...s nagyon magával ragadott, és mert ki akartam belőle írni pontosan egy sort, ezt:

"ISTEN SZÍVÉBE' LAKOM"

és így -egy csodás szinkronicizmussal-, mi ugyancsak egyfajta "isteni jelenlét"nek lehet a megerősítése...ez a két sor már összekerült, szorosan:

"az vagy, amit olvasol": "Isten szivébe" lakom"... (hiszen ezt olvastam/olvasom...), de anélkül is tudom-érzem... ugyanazt fejezi ki ez a sor, csak mennyire költőien!, hogy Istenben vagyunk ("nem külön tér"- ahogy egyszer már "rájöttem", ) s azt is, hogy ő is bennünk van - ahogy mi a szívében (ami nagy,végtelen, beleférünk!),igen,  ő is bennünk, mert teljesen áthat... máshol nem is lehetünk, csak benne... csak ehhez ilyen "költői" hajnalok , ráébredések kellenek - ha vívódással, kételyekkel, kérdésekkel is...

mint Somlyó Zoltánnak, vagy Kosztolányi Dezsőnek (a Hajnali részegség-ben)

- nekünk meg tán elég, ha újra újraolvassuk őket, hiszen azok vagyunk , amit olvasunk....

--------

....de olvastam én ma valami nagyon mait és szomorút, felkavarót is egy mai napilapban (A nol "vélemény"rovatában!, Erdős Virágtól) : "Na most akkor..." "mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,..."

..a  mostani s nagyon földi valóságunkról, s inkább a (somlyói, idehalló) kételyeket felerősitve, a kérdéseket előhiva:

"Nincs éjjelem, nincs és nappalom sincs,

csak e hajnali ég, csak e kék...

Istenem, szeretsz-e,

Istenem, vezetsz-e,

Istenem, megversz-e még?"

------------

és még egy egybeesés: a napokban idéztem fel Somlyó Zoltán fia: Somlyó György versét:a Jaj az a találkozást...

micsoda találkozások!....

---

és később fedeztem fel Kálmán György előadásában a Hajnali imádságot...Hogy mondja, Istenem!...

micsoda találozás ez is....