ámulok... a Szépművészeti Múzeumban
tényleg művészi képek előtt, a fotóművészet hajnalán
művészibb, mint a későbbiek
igaz, még nem az ami, a fotó nem fotóra, hanem egy másik (régibb, bejáratottabb) művészeti ágra akar hasonlítani, nevezetesen a festészetre ( a pictoralizmus elnevezés is erre utal)
Emersontól olvasom a falon, elgondolkodva:a valóság valamennyi részlete metsző élességgel adható vissza a fotón, és épp ez a hátránya is egyben... művészi szempontból.
a művészet ugyanis - ahogy Arany is monda - nem a rész szerint igazat adja vissza, hanem ami egészben az
vagy ahogy József Attila, az igazat akarja mondatni, nem csak a valódit...
a pictoralizmus festőien fotóz, akár az impresszionisták: tájképek, csendéletek, portr
ék...
aztán előjönnek egy újabb korszakban a fotók igazi sajátosságai a
dokumentum jelleg ("a fotók nézzenek ki úgy mint a fényképek" igényt megvalósítva)- egészen az új tárgyilagosság új látásmódjáig
aztán látok egy filmet , mozgófotókból:, szójátékos, anagrammás címmel: ANEMIC CINEMA - a mozgó spirálok majdnem beszippantanak, kóvályogva hagyom el a fotócellán keresztül a kiállító termeket...
a muzeumshopba lépve, veszek egy noteszt meg egy tükröt a plakát különleges képével. ("neve, ha van csak árúvédjegy"...)
