az ünnepi könyvhét bevezetéseként, 0. napján a Magvető kiadó már könyvbemutatót tart a Rózsavölgyi Szalonban (Szervita tér).
Darvasi László és Bán Zsófia új könyveit mutatják be hivatalosan Turi Timea és Szegő János, a könyvek szerkesztői
,
(de nem hivatalosan mondhatom/irhatom, hogy Timi (lányom) és szerkesztőtársa Szegő Jani (sic), aki "szomszédja" a kiadóban - ha már a bemutatás is ilyen familiárisan kezdődik, hogy a két könyvszerző (is) szomszédok, Újlipótvárosban... ... Újlipóciában, ahol mindennek története, történelme van..., ami kinek-kinek személyes történelmévé válik... Bán Zsófia 12 éves kora óta él itt (azelőtt Braziliában), Darvasi meg szegről-végről az Alföldről(Törökszentmiklósról)... így más a mód, a perspektiva, ahogy ráismernek ugyanarra a közegre... de az igazán izgalmas, íróknak szánt kérdés, hogy hogyan vannak otthon egymás szövegeiben, (szöveg)világában?) Tetszik Darvasi válasza, ami mindig ilyen is, olyan is, képlékeny, ill., továbbgondolkodtató, meditatív, azt mondja, hogy otthon lenni, az, folyamatosan keresni az otthont, és nem megtalálni... mert az nincs meg... minden folyamatosan változik, benned is, meg a hely szellemében, csak észre kell venni az átalakulást, amikor megváltoznak a dolgok (az elszáradó fák, a füvek...vagy, mikor a koldus máshová költözik, ami nagy történet, holott egy is történet) (egyébként épp ezektől a kis/nagy meglátásoktól nagy D. művészete)
Szóval otthon lenni -munka.- halljuk a szentenciá(já)t.
Bán Zsófia a tengert, (szagát) nem tudja felejteni (a gyerekkori éveket nem lehet lenyomni - nem is kell - mondja), a sós levegőt..., ami be-beúszik.(mint Vénus a Nap elé... hogy aktuálisak is legyenek, majd egy erre utaló novella felolvasásával is...)
Felmerül az önéletrajziság kérdése is - a témáikat illetően. Persze csak szemérmesen - a feldolgozásokban is. Darvasi alapkérdéseket gondol újra, a személyest, úgy megírva, hogy kollektívvá is tegye egyben, Bán Zsófia az önéletrajziságban az eredetre teszi a hangsúlyt, de a feldolgozásban mindig van egy eltávolodás is az eredetitől, ha hagyja, és hagyja! munkálni az anyagot. Végül is élete különböző szeleteit villantják fel a történetek, különösképpen anya-lánya témában.
A novella mint műfaj is középpontba kerül. Darvasi szinte műfaji leírást ad, amikor azt mondja, hogy akkor jó egy novella, ha regényben is meg lehetne írni, de a novella sűrítmény (mint a paradicsomkonzerv - a paradicsomföldhöz képest) Regény lehet lusta, léha, kacskaringós, novella ezt nem bírná el. Ott minden szónak helyén kell lenni.
Hallunk is két ragyogó példát minderre....
Bán Zsófia egy taxis, "vénuszos" furcsa történetet
Darvasi a szomszédról egy kissé abszurdat...
Aztán a könyvekben sorra olvashatnánk a többit is, biztos megérné! És szólna hozzánk, rólunk is. Hiszen bizonyos értelemben valamennyien szomszédok vagyunk-
