év(tizedek)ekkel ezelőtt ragadott meg ez a mondat, egy graffitigyűjteményben:
STOP THE WORLD, I WANT TO GET OFF!
ÁLLITSÁTOK MEG A FÖLDET, LE AKAROK SZÁLLNI RÓLA!
meg is hökkentett? nem is hiszem, hogy olyan nagyon...
nagyon kifejezőnek éreztem az abszurditásával, áh, hogy magyarázni se kell egy ismerős (tehetetlenül lázadó) életérzést!, egy általános elégedetlenséget a világunkkal, s ennek szomorútréfás feloldását.... mert hogy mégis csak van/lehet valami reményteli megoldás(?) ... (a világűrben legalább)...
Ahogy Csákányi László énekli - nem akárhogy, nem akármilyen humanista fájdalommal! - a Szenes Iván (kiegészítő) szövegében...
"tán van még az égen egy bolygó, ahol a világ még szép és jó"...
de itt, a Föld nevű bolygón, kéne annak lennie
nincs hova mennünk
esetleg az országból....(?)...de annyira egy (rossz, kitaposott, elvásott vagy inkább a réginél is rosszabbra cserélt?)cipőben járunk itt a földön!... jaj emberiség... a föld nem állítható meg... itt tényleg élnünk, halnunk kell...
nem lehetne itt, a földünkön (országunkban is) szebbé és jobbá tenni az életet?