A főtéren robogok a biciklimmel, a Csipkeházak alatt, 7-kor kezdődő  koncertre, nem tudom, hány óra van, de már hallom Palya Bea hangját, a zene ritmusára szinte táncolva biciklizem tovább, mire a szökőkúthoz érek, ami mögött a Hagymafesztivál színpadja... üres, az órámon is csak 18,58... a tömeget kikerülve a járdán tolom a biciklit, a Korona előtt, a tárolóhoz, hogy majd lezárjam, s éppen szemben velem haladjon el Palya Bea teljes  valójában - Azt hittem, hogy már elkezdődött... _5 perc múlva mutatja a kezén... (csak próbálhattak)

kapok ülőhelyet, ami egyre hátrább kerül, mert elém hoznak széksorokat, de azért jó a hely, még fotózásra is...

látom az előző sor szélén Tari Jancsit (ő is néprajz szakon végzett, csak ő filmes lett), meg látom itt a helyi zeneiskola hegedűtanárnőjét, mosolyogva, hátán a hegedűtokjával, meg egy csomó ismeretlent és sok gyereket, a színpad előtt nyüzsögve, és palyabeázva...... jó, hogy ők is ismerik! én már rég mondogattam, hogy meg kellene hívni Palya Beát a Makói Muzsikába, mert hogy születésileg ő is makói... hát itt és most jött el az ideje...

mint mondja, nem is lehet véletlen, hogy itt adja a koncertjét- hosszabb időre - utoljára, ahol született (még mondja valaki, hogy nincs a helynek, különösen Makónak szelleme)

természetes, nyílt, őszinte , szabad... és gyönyörűen, kifejezően énekel...

s milyen sok arca van!

azt mondja jót tesz az éneklés a fáknak és... a léleknek

valóban, érzem én is

kinyitja....