erről-arról-amarról

erről-arról-amarról

öregek és fiatalok

2013. január 13. - gond/ol/a

úgy hozta a véletlen, hogy két filmet is láttam gyors egymásutánban, ami a fiatalok (véletlen épp házaspárok) és öregek (egy-egy szülő) közti kapcsolatról (ellentétességéről, feszültségéről) szólt. Egész más karakterű, jellegű, hangulatú filmek, de mégis. Az közös volt bennük, hogy nem értik egymást öregek és fiatalok... és főleg, hogy a fiatalok azt hiszik, hogy ők jobban tudják mi jó az öregnek, és helyettük akarják irányítani az életüket, mintha ők nem lennének képesek rá, közben  nem is feltétlen az ő (hanem a saját) érdekeiket nézve.

az egyik film (utólag tudtam meg a címét: Egy asszony élete... (2007), de nem a Maupassant-i, bár egy  könyv, (de kanadai)  feldolgozásából készült (és annak címe Kőangyal), tulajdonképpen egy megöregedett (és  beteg ) asszony életének visszapörgetése...  a neki szánt öregek otthona (illetve valójában  a kórház) elöli menekülésként, valóságosan is vissza a régi, fiatal élete tengerparti színhelyére, egy rombadőlt kunyhóba... világéletében eredeti, és lázadó volt, és önálló, öregségére is makacsul, elszántan az maradt: önmaga. De mégis csak megbékélt a legvégére a sorssal, (és a fiával is)*

a másik meg egy vígjátékféle: Elsietett házasság (1968); a már elhunyt, de még mindig  bennünk is élő nagy színészeink l Básti, Tolnay Klári főszereplésével. Ők egy fricskát mutattak be, a fiataloknak, arról, hogy öregember nem vén ember, hogy még a szerelem, az újrakötött házasság , a boldogság, ami várhat rájuk, s a fiatalok aggodalmaskodásait és visszatartani akarását lerázva, előttük az élet... no meg a Básti-alakította "ifjú férj" unokája előtt, aki legalább olyan szimpatikus volt (a középgenerációt átugorva), mint az öregek...(igazán "öreges" gondolkodású itt a középgeneráció, élén az ellenszenves, önző menny szerepét remekül játszó Tordai Terivel.)

......

* Ellen Burstyn az Egy asszony élete főszereplője, és ahogy nézegettem fotóit, döbbentem rá (bár mindig ismerős volt!), hogy egy ifjabbkori nagyon emlékezetes filmélményemnek  is ő volt a főszereplője (Oscar díjas alaítással!): Aliz már nem lakik itt. (1975) " De ott még valóságosan is fiatal... ő is. (a színészek is megöregszenek , nem csak a szerepeik, és el is "költöznek", előbb-utóbb ők is,  csak szerencsére, szerencsénkre ők a filmjeiken még utána is itt maradnak...)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://megosztaniamifontos.blog.hu/api/trackback/id/tr878322666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

210560 2013.01.13. 15:26:57

Az Elsietett házasságot sikerült megnéznem és ismét elcsodálkoztam ezeknek a nagy színészeknek hihetetlen természetességén, ugyanakkor elementáris kifejező képességén. Nagy élmény volt, annál is inkább, mert a korábbi évtizedekben nem láttam a filmet... A másik említettet igen...Burstyn szintén nagy varázsló.. Öregek, fiatalok...Aki fiatal, az előtt ott az élet, ott a perspektíva...szoktuk mondani. Aztán kiderül, hogy nem egészen van ez így.... Jó volt elgondolkodni erről (is) üdvözöllek Fanny

13282 2013.01.16. 11:07:55

igen, szerintem is tökéletesen "játszottak", mintha "magukat adnák" (más szerepekben viszont mást ugyanúgy...),az egykori"Aliz" is nagyszerű szinésznő (lett, azaz volt is,) szeretem azokat a filmeket, amik a szokvány és a felszin mögé láttatnak... rabul ejtenek... köszönöm soraid!
süti beállítások módosítása