azt mondja a Cserhalmi, az új Páger-díjasunk, miután megilletődve felhúzta a város szülöttéről, pecsétgyűrűjéről alapított színész-díjat, hogy lehet , hogy furcsálljuk, de ő valahogy úgy érzi most magát,

mintha eljegyeztük volna a várossal....

és úgy is viselkedik egyébként is, mint egy meghatódott, megilletődött "vőlegény"...

már feltűnt a terembe lépésekor is - bár meg kell mondjam, ezt minden korábbi díjazottunknál is tapasztalom - persze, hisz olyan nagy tiszteletben, ünneplésben van mindig részük a közönség, a város lakói irányából, hogy ezt rögtön megérezhetik , és visszasugározzák... (azt hiszem fővárosi környezetben ritkák az ilyen tisztaszívű, lelkes ünneplések...)  fehér ingben, sötét öltönyben jön, nem is annyira "vőlegényesen", még, inkább "kisfiúsan"... már csak elől jutott helyem, a fotósok közt szinte, de mivel úgyis rendetlenkedik a zoom, legalább az az előnyöm megvan a fotózáshoz  is...

különdíjként a dáliagumóknak örül, amit a Hagymaház igazgatónője hoz neki befőttesüvegben, merthogy az egykori vagány bohém, konszolidálódott "kertész" is lett..

Réz Ádám most odavan, mert az ő területe a film, és Cserhalmi elsősorban filmszínész valami 251 körül tartanak filmjei összeszámlálásával, de van még egy közös témájuk, a lányaik, mindkettő filozófia szakos, "filozófus", ahogy némi túlzással Réz mondja (Cserhalmié azóta átnyergelt a filmszakmára, sőt filmszerepet is adott , rendezőként apjának), de a filozófusság a lehülyézéssel szinonima a családon belül...illetve úgy tűnik  vannak szülők , akik beismerik (ezzel egyet is értek), hogy a gyerekük bölcsebb lehet náluk, és tőle is lehet tanulni, sőt. Cserhalmi egyenesen elismeri, hogy a lánya vette kézbe a nevelését, mikor 14 éves lett, de azóta is folytatja ...

persze szó esik Págerről is, akivel nagy közös filmjük volt a z Elveszett paradicsom (ez egyben Páger utolsó filmje), és lelkesen mondja, hogy milyen szaktudással , filmtudással rendelkezett, gyakorlatiasan is Páger.., hogy felvétel előtt megkérdezte milyen optikával veszik, s ennek megfelelően dolgozott - gazdaságosan...

szó esik Cserhalmi cseh ill szlovák filmjeiről is, s hogy ezekben milyen jelentős szerepe volt a fátvágni tudásának, no meg az alkatának... ehhez Kútvölgyi Erzsébet tavalyi Páger-díjas, és friss kuratóriumi tagnak is volt némi hozzászólása, mint egykori rajongói egyikének... de ne tévedjünk erre az ingovány ösvényre... (nem szeretném idézni a rajongások mikéntjének ecsetelésében). Hegedűs - sajnos - most hallgatott, bár mindig olyan ékesszólással méltatta a díjazottakat... Szalma Tomink (egykori diákunk, színpadosom) is csak hallgatott, a színpadon, szemüvege mögül, szigorodó arckifejezéssel, fölötte is múlnak az évek... akárcsak egyre büszkélkedőbb  és terebélyesebb polgármesterünkön (szerénységemről a nézők sorában - nem is szólva, hiába már 12. éve jövünk a Páger díj adásra, időközben már két ölbenülő Páger-dédunokával is gyarapodott az ünneplők sora)

mondjuk Cserhalmin nemigen látszik az idő, múlása! ahogy egy "vőlegényhez illik is...

.....

...sajnos ide nem sikerült a fotókat feltenni, de ezen a helyen (a napiblogomban megnézhetők a díjátadáson készült -és a szöveghez kapcsolódó- fotóim is:

http://lineas3.freeblog.hu/archives/2013/01/28/a_város_vőlegénye/