március 15-re ilyen téli tájképre ébredtem, ablakomból kinézve:
"most tél van, és csend , és hó... (és halál)?... (az m1-esen tán az is... ítéletidő, elakadások...)
a természet mit se tehet róla, nem szándékosan teszi, de kiszá
míthatatlan, itt, előttünk az alföldi utcán még barátságosan szép arcát is mutatja, ablak mögül gyönyörködtet is... csak felejteni kéne, hogy mindez március idusán... amikor már a tavaszt is szoktuk ünnepelni. Pedig, emlékszem, 56-ban vagy 57-ben is ilyesmi volt, hógolyóztunk az iskola előtt, általános iskolás voltam még, hetedik vagy nyolcadikos, de az is rendkívüli esemény volt, anyu említette is, akkoriban, hogy "bezzeg az ő idejükben" piros pöttyes, rövidujjú, nyári ruhában, és térdzokniban mentek a március 15-i ünnepségre. Hihetetlen! Mi ez a eljegesedés...?)
a fővárosi nyílt téri ünnepségek le is vannak fújva, nálunk is rövidített az ünnepély a Kossuth szobornál... pár éve is kissé havas volt, lányom - amúgy ritkán használt fekete téli kabátjában mondott ünnepi beszédet, még diákként... ma Pesten "ifjú költő"ként, a közéletiségről, forradalmiságról fog kerekasztalbeszélgetésben részt venni, persze zárt téren...
én, mint valaha, diákok szavalatainak többnapos zsűrizése után, irodalmi műsorra megyek a Hagymaházba,
majd utána az eredményhirdetés... néha dejavu érzésem volt/van.... ugyanazokat a verseket hallom, néha úgy érzem öncélú ez az egész, és hiányolom a forradalmi tartalmat, mintha az apropo elsikkadna, néha a műsorban is, de azért szépen énekelnek, verseket, táncolnak is (bár az összefüggést nem mindig tudom felfedni az ünneppel), de József Attila Születésnapjára (a 32.-re) irt verse most meglep engem is, vidám-modern-táncos hangzása feldob, (később megtudakolom: a Csik együttes zenei leleménye)..csak utólag gondolkodom el rajta, nem is olyan vidám az a vers mint az eléneklése... de örüljünk, mert diadalmas, játszani is enged - hű a költőhöz, (ki vidám is volt!) tetszene neki - remélem....
A polgármester már majdnem 30. éve adja át a gyerekeknek a könyvjutalmat, simogatja a
kisdiákok fejét, már-már mint egy kedves nagyapó (mindenki kap könyvjutalmat, nem csak a díjazottak), felkészítő tanárok csokrot, és persze, a zsűri, mi is, olyan erős illatút, hogy elbódulok tőle, látom is; liliom, nárcisz... hú, és ez el is fog hervadni, de addig is kis tavasz a télben, mint mondja a hagymaházvezető, akinek ötlete volt már 30 éve is ez a széleskörű verseny, valamikor lányom is a szavalók (nyer
tesek) közt... de most is kap gratulációt - látták fb-on fiát, "gyönyörű!" - most ehhez gratulálnak! "mindennek ideje van" ... de lányom azért március 15-t is tartja, este, "forradalmi vagány históriák" program (az ő "vagány" fotójával hirdetik)...... majd taxival mennek, mert az ítéletidő még tart. Ki is írták, közben, a meghívó alá, hogy csak azok menjenek, akik biztonságosan tudnak közlekedni... siet is majd vissza. taxin, a fiához...
Tartja magát a forradalomhoz nem illő tél, a befagyott forradalom...
Délután, az ünnepségről ilyen téli tájban megyek hazafelé....
A csokorral kezemben... kis tavasz a télben... méghozzá bódító
de majd csak lesz még , igazi is...
talán
