a makói múzeumkertben idézte fel Bogoly József Ágoston irodalom- és művelődéstörténész azt a jelentős napot, amikor 100 évvel ezelőtt Juhász Gyula Makóra érkezett, a gimnáziumba , tanítani. Mintha "haza" került volna - de ez nem a gimnáziumra és a tanításra vonatkozott, inkább a költőre, az alkotásra, aminek kedvező háttér és atmoszféra volt a vidéki csönd és természet, a harmónia, a "finom, kisvárosi légkör"...
(jutott eszembe: nagynénémet tanította a gimnáziumban Juhász Gyula, és mesélte, a fegyelmezés nem volt erős oldala, illetve nem is törődött azokkal, akiket nem érdekelt az irodalom, rájuk hagyta, az érdeklődök viszont körbe állták tanári asztalát és nekik tanított... Persze , nagynéném is ezek közt volt. És nem lehet véletlen, hogy szavalt, és hogy szavalt... Emlékszem, mikor a 70-es években, már idősen látogatóba jött Kanadából, Makóra, a szállodai szobában fáradtan, az ágyban fekve, egy Ady verset mondott végig nekem, de hogy!: "Tervek fogytán , hitek apadtán... ó múltam, adj egy szalmaszálat...".... Jó irodalomtanárja lehetett az a Juhász Gyula....
aki szegről-végről "kollégám" volt, ha eltekintek az időtényezőtől, hiszen 53 évvel később én is a makói gimnáziumban kezdtem tanítani...) (vagy tani-tani?... hiszen József Attila meg ugyanitt volt gimnazista, itt találkoztak Espersit makói barátságában, házában, -pár lépésre innen - egymással is...
Még mindig érzem lépteik nyomát.
S a levegőben....
Van génius loci!
