úgy tartja a fáma, hogy a zsidó ősök Exodusuk során, a Sinaj hegyi kinyilatkoztatás előtti éjszaka nemigazán készültek fel a közelgő nagy eseményre - amit pedig Mózes előre jelzett nekik - hanem közönnyel átaludták az éjszakát (talán még el is aludtak reggel)- ezért leszármazottaik - még most is - ezt a hibát akarják javítani, amikor évről évre Savout (azaz a kinyilatkoztatás ünnepe) előtti éjszakát virrasztással - tanulással töltik.
én már elég sok éjszakát töltöttem tanulással - ha visszagondolok iskolás-tanuló éveimre - a vizsgaidőszakokat szinte rendszeresen ezzel töltöttem - akkor volt a kollégiumban olyan csend, ami alkalmassá tette a terepet a készülésre - bár olyan is volt , hogy (szoba)társaimmal felváltva, láncban aludtunk illetve költöttük egymást... ), aztán, tanárként is nemegyszer éjszakába nyúlva készültem az óráimra, olvastam -Európa Zsebkönyveket - nem akarva a nappali zsúfoltság lopott perceire tördelni AZ Élményt, s azóta is - már nyugdíjasként is- az olvasás ("tanulás") nem kíméli az éjszakáimat, mert az ember jópapként..., tudjuk, sőt... de ilyen formában, hogy mintegy "intézményesen" "virrasszak"-tanuljak kvazi vallási ünnepként - életemben most először került sor!
méghozzá a Bálintházban... (az Opera szomszédságában)
Néhányszor azért már voltam itt, először tizenvalahány éve, amikor kislányom itt zongorázta-énekelte el saját dalát Jerusalemről, ("...adjál békét!..."),amivel első díjat ill. az azzal járó Jerusalembe szóló repülőjegyet nyert - amit azóta se tudott felhasználni (most már nem is lehetne - lejárt) - mivel a jerusalemi utazás ill. ott tartózkodás egyéb kellékei (pl a szállás) nem tartozott a "díj"-hoz... Aztán évekkel később itt olvastam fel deportálási történetem, egy hasznavehetetlen kisgyerekről (ez én voltam egykor!) a lágerban, s pár hónapja itt láttam-hallottam Anne Frank egykori barátnőjét...
a Bálint Közösségi Házban ritka látogatásaim ellenére is rögtön otthon érzem magam. Talán mert úgy érzem, "enyéim" közt..., ilyen lehet - zsidónak - Izraelben lenni, mondják, ott legalább nem kell attól tartania, hogy "lezsidózzák" - ámbár azt, hogy miért kellene magától a szótól tartani, vagy eleve pejoratívnak venni!- nem értem (esetleg történelmi előzményeivel? jut eszembe: régi anyakönyvi kivonatokban még szerepelt vallási megjelölésként - zsidó vallásúaknál - az "izr." bejegyzés - , de '53-tól ezt a rovatot törölték - de mi az, hogy izr.? azaz izraelita - (de még ez is rövidítve) eufemizmusként. (nem csak lányom, Jerusalemben - én sem jártam még soha életemben Izraelben..., mégis...) a napokban, a Holokauszt Emlékközpontban, a Radnóti esten, az egyik tanár - bevallása szerint -, a zsidó szót (sokáig vagy még mindig?) nem igazán tudja normálisan kiejteni, s szerinte mindenki így van ezzel - én tiltakozom, de tény, hogy ő - hallhatóan, láthatóan, tényleg nem tudta!!!! miért? (pedig ő már a háború után születhetett (miért képzeli elé - mások nyomán - a "büdös -" jelzőt?!) (s egyáltalán, mit jelent az, hogy "zsidózni" - eleve feltételezi a kifejezés, hogy a zsidó szó említése önmagában szitkozódást - ad abszurdum antiszemitizmust jelent?) Mi ez az örökös mellébeszélés? mellégondolás?! nahát a Bálintházban ezt nem érzem soha.. és mindig jókedvet, jóhangulatot, érdeklődést, most hajnali 2 óra felé is pl a Monarchia zsidó-nosztalgiájáról, - amiről Vári Gyuri beszélt - el is várva az éberen érdeklődő hallgatóság aktív részvételét, kérdéseit - amik voltak is , bőven...
még aktuálisak is, a legújabb "új kiegyezést" (komolyan?) hirdető választási plakát kapcsán (aminek minősítésétől, a többivel együtt- most inkább tekintsünk el... ), de ami - úgy tűnik - erre a ma is létező érzületre, monarchia nosztalgiára játszik rá...
inkább előszedem majd az előadás tárgyát képező könyvet, ami - menetközben jöttem rá! - otthon lapul valahol: Joseph Rottól a Zsidók vándorúton...
vajon még meddig tart...? (a vándorút...)
a könyv a rendszerváltás után jelent meg, jelezve mintegy, hogy a -váltás a zsidók számára is egyfajta lehetőség az "újjászületésre"
de hogy mikor érezhetjük igazán "megérkezve", itthon, itt, magunkat, mint ahogy a monarchiában vélhették elődeink...? vagy ahogy pár baráti órácskára a Bálint Közösségi Házban most, mi... nem tudhatjuk...
