Salamon Béláról beszélnek régi fekete-fehér képsorokon a tévében...
akik emlékeznek rá, már rájuk is csak emlékezhetünk...
Kiskabos, Kazal, Kibédi, Körmendi János....
nagynéném mondta, hogy addig "él"ünk, amíg még emlékeznek ránk , és ő biztos volt benne, hogy én fogok..., node én is meddig emlékezhetek...? Meddig élünk? Meddig emlékezhetnek ránk..., egyáltalán... Egy Salamon Béla formátumú színész jobb helyzetben van, nyilván jóval tovább... mert az emlékezőire is emlékezhetünk, de meddig?...
néhány magnószalag - ahogy mondta is - tévéfelvétel.... jellegzetes rekedtes hangja, somolykás mosolya, kisemberi csetlése botlása még megjelenik, ha csak rágondolunk, akik még éltünk vele egy időben ('65-ig, akkor én még egyetemista voltam)...
"ha én egyszer kinyitom a számat.... ha én egyszer elkezdek beszélni"... egy kor mottója lett...
ha ő egyszer kinyitja a száját....
milyen hasznos életet élt; egész életében nevettetett...