fekete-fehér magyar film, ("Zöldár"), régi, 65-beli, de még régebben játszódik,  50-es évek elején, svájci sapka, Sztálin kép, elvtársozás, egymás figyelése, kioktatása, mindenki szerepet játszik, vagy ha nem, annál rosszabb, nyomasztó, sivár, és mégis... a miénk... volt.

(s most mi van helyette? a másik véglet.)

ez a "beszélni szeretnék veled" - ismétlődő formulája, és az elmaradt őszinte beszélgetések, a megnemhallgatások

rácsos emeletes ágyak a kollégiumban

egyetemi előadások az auditórium maximumban, egymás fegyelmezésével

falu-város ellentét,

kiszakadás otthonról

osztálykülönbségek,ebből fakadó feszültségek

és elaludtam közben

megy(jön ) a vonat..

fütyül

és csöng a telefon,

lányom hív

ébresztő

de mire

-----

az egész múltunk olyan mint egy fekete-fehér film - mondtam is már rég lányomnak, aki elképzelni se tudja, milyen volt ez a kor, a mi korunk valójában... hát pont olyan... fekete-fehér...

(mint ezen a képen is, bár ez Collégium Artium... és fakultativ, kedd esténként... de ez is fekete-fehér - bár a horgolt mohair sapkám -emlékszem- sárga volt...)

(a jelenünk meg túl harsány szines és zajos, és gyors és kaotikus -

s túl sok benne a vágás)